2011. november 16., szerda
Az emberi kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei
· a nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze
· a nyelvi elemkészletekből válogatva alkotjuk meg a kommunikációs körülményeknek megfelelő szöveget
· a kommunikáció történhet nyelvi és nem nyelvi jelekkel
· nyelvi jelek: szóelemek, szavak, jelekből felépített mondatok
A nem nyelvi jelek szerepe
· tájékoztatják a címzettet a feladó érzelmi állapotáról, a közléshelyzethez való viszonyáról
· a címzett is állandó visszajelzést ad a feladónak
· felerősítik a mondottakat, leírtakat
Nem nyelvi jelek az írásban
· szavak, mondatok lejegyzése
· szöveg külalakja
· margó
· szóköz
· bekezdés
Nem nyelvi jelek a beszédben
· hangjelek (hangerő, hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, beszéd ritmusa, szünetek)
· tekintet (hangulat, érzelmi állapot tükrözése)
· mimika (hangulat érzelmi állapot tükrözése)
· gesztikuláció
· testtartás (érzelmi állapotra utal; de a kapcsolatfelvétel kezdetét is jelölheti, illetve zárását)
· térköz (befolyásolja a partnerünk közötti viszony, a szituációk és a kommunikáció célja)
· embléma (külsőre vonatkozó jellemzők, hajviselet, ruházat, ékszerek, smink összefoglaló neve)
· csendes kommunikáció (az elhallgatások a szünetek is érzelmeket fejeznek ki; az egyes beszédszakaszokra mennyi időt fordítunk)
A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói
· kommunikáció1: tájékoztatást, információk cseréjét, közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével
· kommunikáció2: minden olyan folyamat, melyben legalább két résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával közöl valamit egymással, vagy az egyik a másiknak valamilyen információt ad át
· kommunikáció létrejöhet élőlények, emberek, gépek között
· résztvevők: feladó, címzett
· kód: üzenetet kifejező összefüggő jelek (nyelvi vagy nem nyelvi)
· csatorna: üzenet ezen jut el a feladótól a címzetthez (telefon, beszélgetés, tapintás, stb.)
A kommunikáció tényezői
· feladó és címzett közötti kapcsolat
· közös nyelv
· közös valóság (az a valóságdarab, melyet mind a két félnek ismernie kell a világból ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak)
· közös előismeretek (megfelelő tudás)
· közös előzmények (együtt, közösen átélt tapasztalatok megkönnyítik a kommunikációt)
· beszédhelyzet (az elhangzó üzenetet mindig az adott beszédhelyzetben kell értelmezni)
· kód
· csatorna
· zaj (kommunikációs zavar)
A kommunikáció funkciói
· tájékoztatás, felhívás, meggyőzés
· kifejezés (érzelmek)
· kapcsolatteremtés
· kapcsolatfenntartás
· kapcsolatlezárás
· esztétikai szerep (gyönyörködtetés)
A nyelv, mint jelrendszer
· nyelv: kommunikációs eszközök egyike (hangzó + írott forma)
· a nyelv = jel + szabályrendszer
· jel: olyan érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet, vagy mást jelent, mint ami a megjelenéskor közvetlenül felfogható
1. nyelvi jel vagy nem nyelvi jel (ösztönös, elsajátított, stb.)
2. természetes jel (hóesés – hideg) vagy mesterséges jelek
3. jelölt és jelölő kapcsolata szerint:
ž kon (kép – tárgy kapcsolat): képszerű viszony; tényleges hasonlóság alapján; van közük egymáshoz (pisilő kislány – WC)
ž index: ok-okozati vagy térbeli kapcsolat alapján; érintkezésben van a jelölő az adott dologgal (tűz – füst)
ž szimbólum: nincs kapcsolata a jelöltnek és a jelölőnek (nemzeti lobogó színei)
· szabályrendszer: közös jelkészletre van szükség, hogy mindenki megértse; mára kialakult, de folyamatosan változik (a nyelv dinamikus)
A nyelv felépítése
· hang / fonéma: jelelem; csak jelentés megkülönböztető szerepe van, jelentése nincs
· morféma: már van jelentése (tőmorféma: fogalmi és viszonyjelentése van; toldalékmorféma: csak viszonyjelentése van)
· szavak: jelek, vagyis van valódi jelentésük (denotatív: alapjelentés; konnotatív: átvitt vagy többletjelentés)
· szószerkezet / szintagma (mellé vagy alárendelő)
· mondat
· szöveg
· a jelnek kell egy kis „adalék” (háttérismeret, stb.)
· nyelvi jelek nagyobb része szimbólum