A nyelv, mint jelrendszer

· nyelv: kommunikációs eszközök egyike (hangzó + írott forma)

· a nyelv = jel + szabályrendszer

· jel: olyan érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet, vagy mást jelent, mint ami a megjelenéskor közvetlenül felfogható

1. nyelvi jel vagy nem nyelvi jel (ösztönös, elsajátított, stb.)

2. természetes jel (hóesés – hideg) vagy mesterséges jelek

3. jelölt és jelölő kapcsolata szerint:

ž kon (kép – tárgy kapcsolat): képszerű viszony; tényleges hasonlóság alapján; van közük egymáshoz (pisilő kislány – WC)

ž index: ok-okozati vagy térbeli kapcsolat alapján; érintkezésben van a jelölő az adott dologgal (tűz – füst)

ž szimbólum: nincs kapcsolata a jelöltnek és a jelölőnek (nemzeti lobogó színei)

· szabályrendszer: közös jelkészletre van szükség, hogy mindenki megértse; mára kialakult, de folyamatosan változik (a nyelv dinamikus)

A nyelv felépítése

· hang / fonéma: jelelem; csak jelentés megkülönböztető szerepe van, jelentése nincs

· morféma: már van jelentése (tőmorféma: fogalmi és viszonyjelentése van; toldalékmorféma: csak viszonyjelentése van)

· szavak: jelek, vagyis van valódi jelentésük (denotatív: alapjelentés; konnotatív: átvitt vagy többletjelentés)

· szószerkezet / szintagma (mellé vagy alárendelő)

· mondat

· szöveg

· a jelnek kell egy kis „adalék” (háttérismeret, stb.)

· nyelvi jelek nagyobb része szimbólum