Maradékok!

14. TÉTEL

Kertész Imre

(1929- )

Kertész Imre: Sorstalanság

Kortárs Irodalom

Élete és a kiadás körülményei:

      1929-ben született Budapesten (zsidó vallású család).

      1944-ben került Auschwitzba (annyi idősen, mint Köves Gyuri) egy rendőrpuccs után. 1945-ben szabadult Buchenwaldból.

      Legfőképp a koncentrációs táborok világa foglalkoztatja, szerinte Auschwitz története sosem zárult le, tovább él az emberek lelkében, a holokauszt pedig nincs elrendezve.

      Első regénye a Sorstalanság (13 évig írja), 1975-benjelent meg: írói körökben elismerik, olvasói körökben visszhangtalan.

      IRODALMI NOBEL-DÍJ (2002), az új szempontból való eseményértékelés, a holokausztról szóló művei miatt. (Mo-n vegyes fogadtatás, nem értik miért nem pl. Eszterházy kapta.)

      A díj után nagy népszerűségre tesz szert: rengeteg előadást tart

      Koltai Lajos (operatőr, filmrendező) megfilmesíti a regényt.

      Másik jelentős regény: Kaddis a meg nem született gyermekért (1990.)

      Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, ezért már csak egy regényt fejez majd be.

Sorstalanság

~        fejlődésregény: a főhős jelleme külső hatásra változik

~        nevelési regény

A cím arra is utalhatna, hogy Auschwitz után már nem marad választható életút, a koncentrációs tábori élmények megbélyegzik az embereket.

„…végig éltem egy adott sorsot…” – mondja Gyurka: tehát nem az ő sorsát, csak egy sorsot

„Ha sors van, akkor nincs szabadság, s ha szabadság van, akkor nincs sors. Akkor mi magunk vagyunk a sors. Folytatni fogom folytathatatlan életem.” – neki a sors = az eleve elrendeltség, külső tényezők által meghatározott életút

Az emberek élete megváltozik -> már nem elrendelt, szabad lesz.

A főhős Köves Gyuri: a nevének jelentése zsidó hagyományra utal -> a zsidók a sírokra tesznek köveket, mert kő = állandó, változatlan, örök -> mint a halott emléke, mint Auschwitz emléke, mely után már semmi nem lehet ugyanolyan.

Szerkezete:

A mű saját élményeket dolgoz fel, saját tapasztalatokon nyugszik.

Otthonról, otthonra érkezik, de ez csak helyileg igaz, mert jelentős különbségek vannak a mű eleje és vége közt:

      Itthon: csak egy átlagos kamasz fiú, anyja és apja között „vergődik”—> határok között

~         nem tudja mit is jelent zsidónak lenni, csak mondja az imát, de nem érzi át —> a vallása semmilyen: csak az apja és a mostoha anyja zsidó —>határok között

~        Felnőttkor-gyermekkor határán (14 éves) —> határok között

~        mikor apjától búcsúzik, inkább unja magát szomorúság helyett

~        nem képes kifejezni az érzelmeit

~        neki kéne lennie a férfinak a háznál, de nem tudja, mit is kéne csinálnia

      Deportálás: a táborban kénytelen az életkorának megfelelően szocializálódni, iskola vagy munka helyett, emiatt kifordított világnézetet kap, életidegen abszurditásban kell megtalálnia a helyét, itt kell felkészülnie az életre —> végleg felnőtté válik: „16 éves vagyok”, így dolgozni megy

      Gyermekszemmel néz a helyzetre

~        személyek leírása: arcok részletes ábrázolása —> az embereket a külsejük alapján kategorizálja (pl. meglátja magát a tükörben nem ismer magára…)

~        természetesnek veszi azt ami körülötte folyik: megengedő formák gyakori használata —> „végül is”, „voltaképpen”, „természetesen”

      Mindenre elfogadással tekint

      Citrom Bandi: - optimista, aktív élni akarás jellemzi, sosem adja fel (állandó tisztálkodás, mindig felkel,

mindent meg kell enni)

- felnőtt szereplő: van jövőképe, haza akar jutni

      Köves Gyuri: sodródik!

~        gyermekien áll hozzá az élethez

~        a visszatérésben nem motiváló tényező a családja, sem Annamari

~        verés után (cementes zsák): valami elszakad benne —> MÉLYPONT

’  minden következő lépés az utolsó

’  Citrom Bandi elviszi megfürdetni: a szeméből kiolvasta, hogy feladta, ezek után egy darabig el is kerüli Gyurkát

’  Lelkileg a mélypontok talán a betegségéhez is hozzásegítik

~        Félelem, szorongás, férgek (mélypontok), elveszik a takaróját —> érzik, hogy hamarosan meghal (rájön, hogy hallottnak érzékelik)

~        Kórház: felemelkedés —> megnyugszik

      Újra itthon, Budapesten: nem tud visszailleszkedni, már nem tud ugyanúgy nézni a környezetére, és a környezete sem tudja megérteni őt.
Minden idegen neki: az itthon maradottaktól teljesen elszakadt már lelkileg is.

§  Apja meghalt

§  Mostohaanyja újraházasodott

§  Végső menedéke az anyja „Anyám vár, s bizonyára nagyon megörvend majd nékem…”

Sosem változik, mert ezt csak az értheti meg, aki átélte.

Fejezetek:

1.       Apa elhurcolása (Gyurka nem tudja mi a közös zsidó sors.)

2.       Gyuri önállósodása (munka kezdete)

3.       Zsidók begyűjtése

4.       Út a téglagyárból Auschwitzig.

5.       Rabság: tábori élet tapasztalatai.

6.       Munka a táborban: fizikai leépülés, felnőtté válás.

7.       Testi – lelki betegség: mélypont, elveszik a remény.

8.       Gyógyulás: „szabadulás”, de a felszabadulás nem történik meg.

9.       Hazaút, itthoni élet: nincs már valódi kommunikáció a környezetével.

Stílus:

-          Végig közvetlen hangnem jellemzi, visszahelyezkedve egy kamasz fiú szerepébe

-          Nem patetikus hangnem.

-          Ahogy fejlődik: a beszédmodor is komolyodik.

-          Részekben:

o   Az első harmadban dokumentalista: „Ma nem mentem iskolába…” – a gyermek nem érti hová tartozik

o   A másodikban elnagyoltabb, folyamatosabb.

o   A harmadikban megint tényszerű, de már felnőtt – aki nem érti, ahová hazatért.

-          Nyelvet teremt: hogy a témájához adekvátan szólalhasson meg.

Központi kérdéskörök:

      A táborban Gyurka szerepe meghasonlott, már nem lehet gyerek, de nem is vált felnőtté sem.

~        A többi rab sem igazán tudja, hogy hogyan értékelje őt.

~        Zsidó, de maga sem érti még, sőt egy finn rab szerint nem is az igazán, hiszen héberül sem tud.

~        Ennek a kérdésnek a rendezése a lelki igénye a mű egésze alatt.

      A felnőtté válás legkritikusabb időszakában viszik el: amikor önálló lenne, de még nincs meg hozzá a tudatossága. Az, hogy kifordult világban szocializálódik, meghatározza az egész életét.

~        A gyermeknek szabnak korlátokat, de tőle elvárják, hogy felnőttként viselkedjen a táborban.

’  „szép koncentrációs tábor” – mondja.

’  „az adott sorsomban mindvégig becsületes voltam”

Újszerű regény:

        Elbeszélő múlt (az eleje olyan, mintha jelen időben íródna, de világossá válik, hogy ez csak egy visszaemlékezés)

        Nem egy mindentudó elbeszélő: sosem tudja mi fog következni, semmilyen szinten nem látja a jövőt

’  naiv szemlélet: pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, megpróbálja meglátni a jót az adott pillanatban

        Carpe diem: az adott pillanatból (amiben él) ki kell hozni mindent

’  Jelenben élés: ez segített neki felnőtté válni

’  TANULSÁG: mindig egy lépés…

’  nincs távoli célja, csak az, hogy túlélje az adott pillanatot

Nobel-díj az újszerű látásmód miatt: teljesen elidegenítette magától a témát – hiába élte át maga is -, hogy az érzelmek helyett az észre/értelemre hasson inkább.