15. TÉTEL
Thomas Mann
(1875-1955)
A XX. századi ember fenyegetettségének
bemutatása egy szabadon választott világirodalmi mű alapján
Világirodalom
Szerepe
sokakban Goethééhez hasonlítható: egy korváltás időszakában született meg
összegző és előre mutató életműve, amelyben egyaránt kiteljesedik az általános
emberi és a németséget kifejező, a polgárságot mint osztályt és a művészt mint
feladatkört bemutató törekvés.
Főként regényíró, de számos elbeszélést is
írt (általában művei saját élményeket dolgoznak fel).
Nem nagyon végzett iskolát, elment
újságírónak (akárcsak Ady).
Programszerű
író
(mint Krúdy Gyula vagy Jókai) —> naplót is vezetett, volt időbeosztása,
szinte napi rendszerességgel írt
1901. Első
regénye: A Buddenbrook ház: családregény - egy család életén át
mutathat be politikát, társadalmat, érzelmeket.
♥ Felesége Katja (első müncheni érettségiző nő),
6 gyermekük született.
’ Számos életrajzi írásában megemlíti, hogy hozzásegítette
karrierjéhez —> elismeri feleségét
Az I. VH végéig Münchenben él (első írói
korszak) —> hatalmas kulturális központ
Sokszor felolvas, főleg saját műveit.
Katja izraelita —> terjed a fasizmus
’ Amerikába
emigrálnak, Svájcban és Olaszországban is jár
~
Halál Velencében (1912)
~
Mario és a varázsló (1930)
További művei sorra jelennek meg:
~ szabályos polgári lét ↔ kötöttségek nélküli művész
lét
~ személyest szimbolikussá téve általános
igazságokat mutat be
Ø Tonio
Kröger (1903)
Ø Egy
nempolitizáló elmélkedései (1918)
Ø A
varázshegy (1924)
Ø Lotte
Weimarban (1939)
Ø Doktor
Faustus (1947) —> Goethe hat rá
Naturalizmus is hat irodalmára (Mo.: Móricz
és Kosztolányi naturalista), és a fajelmélet (darwinizmus), valamint az orosz
irodalom is (Csehov).
Budapesten is többször járt —> József
Attila (Thomas Mann üdvözlése)
Németnek
vallja magát, bár nem nagyon vágyik a hazatérésre. Nemzeti ember, nem
nacionalista.
A
fasizmus bekövetkezte előtt (1930) politikai esszék kiadása (Európa, vigyázz!). Szállóigévé vált
Hitler-ellenes írásának kijelentése: „Ahol én vagyok, ott
van Németország”.
Mario és a varázsló
Műfaja - elbeszélés:
A novellához hasonlóan kisepikai műfaj, cselekménye ugyanúgy egyszálú, kevés
szereplőt vonultat fel, de lehet hosszabb és átfoghat nagyobb időtartamot.
A mű egy néhány évvel korábbi olasz tengerparti
nyaralás emlékéből keletkezett, de a történet valós kimeneteléhez nem hű.
„ A varázsló csakugyan létezett, és ugyanúgy viselkedett, ahogy leírtam.
Csak a halálos befejezés költött…”
Megjelenésekor voltak a választások
Németországban.
SZERKEZETE:
-
Az első (bevezető) rész:
hosszabb időtartamot ölel fel (fokozás!), bemutatja a családi nyaralás kellemetlenségeit,
már a bevezető mondatban - „A Torre di Venere-i nyaralásnak még az emléke is rosszízű maradt.”
’ Konkrét
helyszín: „Vénusz tornya” —> Vénusz: testiség, szerelem —>
fasizmusellenes
Nem ehetnek az üvegverandán (mert
honfitársaknak tartották fenn)
A gyermekük köhögése miatt elköltözteti
őket egy római hercegi család
Közszeméremsértés vádja miatt büntetést
kell fizetniük (pedig csak a 8 éves kislányuk mosta ki a tengerben a homokos
fürdőruháját) —> erkölcsiben megalázza az olaszokat (T. M.) —> naturalizmus
Előre utalás: nem tehetnek semmit a
hátrányos megkülönböztetés ellen, kiszolgáltatottak lettek.
-
A második rész a
városba érkező előadóművész műsorának taglalása.
1. felvonása: bűvészet, szemfényvesztés, a
cél az érdeklődés felkeltése
Előre utalás: már itt is az emberi akarat
korlátozása jelenik meg.
2. felvonás: a „lovag” bemutatja
hipnotizőri tehetségét: teljes megalázás, SZABAD
AKARAT ELVESZÍTÉSE
PÉLDÁZATOS
JELLEG:
A történet a mindenkori diktatórikus
rendszerek példázata, Mann a fasizmus idején írta. Bemutatja,
hogyan találkozik az egyszerű ember a diktatúrával, miközben
kiszolgáltatottsága egyre csak fokozódik:
-
először
csak kellemetlenségek (első rész)
-
némi
szabad egyéni tér (1. felvonás)
-
teljes
szabadságvesztés (2. felvonás)
JELLEMEK:
Az elbeszélő:
(E/1) Szubjektív hangú, belülről láttat, de értékel is. —> előrevetíti a
tragikus véget, sok helyen
nemet mondhatott volna, de sodródott az eseményekkel,
megkérdőjelezi döntéseit, érzi, hogy probléma van, de nem vonja ki magát alóla
(hitleri Németország)
A gyerekek:
a gyermekmotívum végig jelen van. A kisfiú és a kislány
a romlatlanság, ártatlanság megtestesítői.
Ők teremtenek kapcsolatot a népi elemekkel
—> Mario
Helyes-e őket elvinni az előadásra? – végig
a szülők fejében marad a kétely.
A előadáson nem láthatják a lényeget, amit
talán a felnőttek sem fognak fel igazán.
Mario:
csupán egy pincér (Cipolla szerint becses olasz foglalkozás), a nép egy tagja.
A varázsló megigézi, hogy szerelmét, Silvestrát lássa benne, majd ráveszi,
csókolja meg. A legtitkosabb, legbensőségesebb érzéseiben (viszonzatlan
szerelem) csúfolja meg. Mario miután kijózanodik és rájön mennyire megalázta
Cipolla, lelövi őt. Ő csak a mű végén válik főszereplővé, csak ő képes fellázadni.
A közönség:
-
eleinte érdekesnek találják a
mutatványokat, kicsit szánják is a „bűvészt”
-
később a hatása alá kerülnek, de némelyek
próbálnak ellenállni:
a fiatalok csak nagyzolásból, kudarcba
fullad
a római úr, aki nem tudja kezét felemelni a
passzív ellenállást reprezentálja
Sofronia Angiolieri asszony: jó ember,
erkölcsös, nagy múltja van, bűbájos
’ „Sofronia”
—> Platón Erkölcstanában jelenik meg: „bölcs önmegtartóztatás” —> testi
vágyak korlátozása
’ Cipolla
házasságtörő dolgokra kényszeríti
egyetlen tettleges: Mario
-
a közönségre a csodálat és a borzadás
groteszk kettőse jellemző
-
a lövés után közönyösek maradnak, Mario
ellen fordulnak, csak az elbeszélő érzi a felszabadulást
CIPOLLA „ez az önérzetes nyomorék a leghatalmasabb hipnotizőr volt,
akit valaha láttam”
Nevének jelentése:
-
hagyma. Boccaccio Dekameronjából vett alak
(ott csaló szerzetes).
-
Heinrich Mann családregényében a családneve
egy elszegényedett családnak.
Éjszakai ember: éjszaka toposz
– sötétség, gonoszság, boszorkányok, varázslók.
Púpos, iszik, mégis elképzelhetetlenül
nagy hatalommal bír.
A fasizmus képviselője:
felsőbbrendűségét fitogtatja
Elnevezései:
-
lovag (nemes, bátor, becsületes) –
ellentétben áll a valósággal
-
varázsló: hipnotizőri képességeire utal →
művészetet képvisel, így az alakja kritika a művészekre nézve, önkritika
Manntól. Felhívja a figyelmet a művészek felelősségére.
Eszközei:
meggyőzés: elhiteti magáról, hogy varázsló
—> földöntúli hatalmat tulajdonít magának, melyet tudományos síkra próbál
terelni.
(az író sokat késlelteti a szereplőt —> várakozás,
fokozás)
Elegáns megjelenésű, ám fogyatékos (furcsa
a járása és púpos). Folyton alkohol hatása alatt áll. Gőgös magára, de kinézete
mulatságossá teszi —> komolyan veszi magát
Munkájának
lényege a másik ember akaratának megtörése.
Tömeghipnózis + hazafias szólamok + fasisztoid
eszmék
MONDANIVALÓ:
Megoldás-e a végkifejlet?
A történet szempontjából lehet, hiszen
Cipolla megölésével megszűnt a hatalma a közönség felett.
De példázati síkon NEM, hiszen attól még,
hogy megöljük a diktátort, a kiváltó eszme fennmarad. (Közönség viselkedése a
lövés után.)
Valós üzenet:
ha a náci pártot engedik hatalomhoz jutni, akkor nem lesz megállás. A mű
látnoki írás, igazi jelentőségét Hitler hatalomra jutásakor nyeri el
(1933-ban).
A példázatos jelleg mondanivalója:
az embereket soha nem szabad megalázni, akaratukat korlátozni, csúfot űzni
vágyaikból. Az ilyen cselekedet EMBERELLENES.
Szimbolikus jelentéskör:
embercsoportok megbolondítása mindenkor szörnyű BŰN.
Általános érvényű kérdések boncolgatása a műben (Cipolla jelentős
mondatai):
Cipolla egy szembeszegülőhöz:
„Nyilván kemény
legény vagy. Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted azt,
amit akartál? Vagy éppen azt tetted, amit nem akartál? Amit nem te akartál?”
Nemzeti szólamok hangoztatása:
„Botrányos - mondta hidegen és kesernyésen. Menjetek a
helyetekre! Olaszországban, amelynek nagysága összeegyeztethetetlen a
tudatlansággal és sötétséggel, mindenki tud írni. Rossz tréfa ilyen nemzetközi
társaság füle hallatára hangoztatni afféle vádat, amely nemcsak tulajdon
magatokat alacsonyít le, hanem a kormányt s az országot is kiteszi a mendemondáknak.
Ha Torre di Venere csakugyan sötét zuga e hazának, amelyben a legelemibb
ismeretek is ismeretlenek, akkor sajnálom, hogy erre a helyre jöttem, amelyről
tudnom kellett ugyan, hogy jelentősége egy és más tekintetben mögötte áll
Rómáénak...”
Az akaratszabadságról:
„A szabadság is
valami, ami van, az akarat is valami, ami van; akaratszabadság azonban nincs,
mert az akarat, amely tulajdon szabadságára irányul, a semmibe nyúl. Önnek
szabadságában áll húzni vagy nem húzni. De ha húz, helyesen fog húzni, annál
biztosabban, minél önállóbban szeretne cselekedni.”
Parancsolásról és engedelmességről:
„Az a képesség, mondotta,
hogy túllépjünk önmagunkon, eszközzé legyünk, a legfeltétlenebbül és
legteljesebben engedelmeskedjünk, csak fonákja a másiknak, hogy akarjunk és
parancsoljunk; mindkettő egy és ugyanazon képesség; parancsolás és
engedelmesség egylényegűek, föloldhatatlan egységet alkotnak; aki
engedelmeskedni tud, az tud parancsolni, és megfordítva: az egyiknek gondolata
bennfoglaltatik a másikban, amint tömeg és vezér bennfoglaltatnak egymásban; de
a teljesítmény, a rendkívülien nehéz és idegfeszítő teljesítmény az övé, a
vezéré és rendezőé, akiben az akarat engedelmeskedéssé s az engedelmesség
akarattá lesz, akinek személye mindkettőnek szülőhelye, akinek tehát éppen elég
nehéz a dolga. Erősen s gyakran hangsúlyozta, hogy milyen rendkívülien nehéz a
dolga, nyilván azért, hogy megindokolja, miért van szüksége erősítésre, s miért
nyúl oly gyakorta a pohárkához.”
Az ellenállásról:
„Minek ez a
gyötrődés? Szabadságnak mondod ezt az erőszakot önmagad fölött?”<SPAN class="ert1">
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése