Nos akkor végre valahára itt van minden, ami nekem megvan, illetve néhányat, amit még nem tanultunk, azt nem tettem fel, mert nem akarom lelőni a poént :), de később azt is megkapjátok!
Irodalomból Shakespeare teljesen hiányzik (Kertész Imre és Thomas Mann még érkezik)! Nyelvtanból néhány egyátalán nincs meg, mert ezek részletesen benne voltak a tankönyvben és azokat onnan tanulták. A nyelvemlékes pocsék volt, azt azért nem tettem fel. (Az érvelés és a nyelvújítás megvan, majd érkeznek!)

Na minden szépet Nektek holnapig :) Noémi

20. tétel

A publicisztikai stílus

A stílus a nyelvi elemek kiválasztása és elrendezése által jön létre, ennek célja a kommunikációs körülményeknek való megfelelés és hatáskeltés. Bármilyen nyelvi és nem nyelvi elemnek lehet stílusértéke.

Stílusrétegek: - társalgási stílus,

-tudományos stílus,

-publicisztikai stílus,

-közéleti írásbeliség (hivatalos stílus),

-közéleti szóbeliség (előadói, szónoklati stílus) .

A szöveg stílusát meghatározzák a kommunikációs tényezők, az adott nyelv stílusa, a korstílus, a csoportstílus, a szövegtípus stílusa és az egyéni stílus.

Beszédhelyzet: egyén szól nagy tömeghez.

A publicisztikai szövegek általános törekvése a hallgatók és az olvasók világos, egyértelmű tájékoztatása. A sajtószövegek témája többnyire valamilyen időszerű esemény.

A sajtó feladata, hogy bemutassa az élet legfontosabb jelenségeit, s így alakítsa a közvéleményt.

Az újságírás feladata a híradás, emellett elvi felelősséggel és meggyőző szándékkal elemzi a kérdéseket, a megfogalmazásban pedig irodalmi nyelvi igényesség jellemzi.

A publicista tehát közérdekű dolgokról szól személyes meggyőződéssel.

Műfajai: - hír
- közlemény
- tudósítás
- riport
- interjú
- cikk
- kritika
- glossza

A sajtó nyelvében több nyelvi ill. stílusréteg keveredik (szépirodalmi, tudományos, társalgási stílus)

Nagy szerepet kapnak az időszerű vonatkozások (hely- és időmegjelölések, nevek, rangok, címek, intézménynevek pontos megnevezése).

Újabb keletkezésű szavak gyakorisága, nyelvi divatok.

A publicisztikai írásokat áthatja a személyes, esetleg szenvedélyes meggyőződés.

Jellemzői:
- jól tagolt

- világos áttekinthető mondatformálás

- lineáris, párhuzamos vagy ellentétező felépítés

- érzelmileg-hangulatilag erősebb töltésű, gyakran egyéni nyelvi leleményt is tanú- sító kifejezések
- indulati tartalmat jellegzetes stílusalakzatok közvetítik: kérdések, felkiáltások, hal- mozások, fokozások stb.
- párhuzamok, ellentétek alkalmazása
- szöveg kapcsolóelemeinek tudatos, pontos alkalmazása
- előreutalások, visszakapcsolások; feltevésre, következtetésre, magyarázatra, ösz- szefoglalásra utaló kifejezések
- idézetek, hivatkozások

A találó, érdeklődést keltő cím fokozza az írás hatását.

Az újságban kifejező értéke lehet az írás képének is.

18. tétel

A képszerűség stíluseszközei és hatása: képek, képrendszerek

Mind a köznyelvben, mind az irodalmi alkotásokban a szemléletesség és a hatásosság gyakori eszköze a képszerűség, a képi ábrázolás. A képek csak a szövegkörnyezetben értelmezhetők képnek, és a képi ábrázolás e kettős szerepében rejlik stílushatásuk. A képek egyrészt magyaráznak, szemléltetnek valamit, tehát a megértést szolgálják, másrészt a névcserével vagy névátvitellel beindítják a képzeletünket, meglepetést keltenek, tehát érzelmi, hangulati hatásuk van. Az ember mindig is törekedett arra, hogy gondolatait minél érzékletesebb képekben fejezze ki. Ezt bizonyítják a népdalokban gyakorta előforduló képek:

Nyújtsd ki, babám,

ölelőre Fehér hattyúkezedet!

A képek jelentése három elemből tevődik össze:

• az azonosítottból (kéz),
• az azonosítóból (hattyú)
• és az azonosítást jelző tulajdonságból (fehérség).

A képalkotásra a köznyelvben is találunk példákat (Bogaram!, Nyulacskám!, a kancsó füle, a hegy gerince- így a fül és a gerinc szó(alkalmilag vagy állandósult jelleggel) többjelentésűvé válik.)
A szólásokban, közmondásokban is sok a képes kifejezés: Áll, mintha gyökeret vert volna a lába.

A szóképek egy része névátvitellel (metafora), a másik részük névcserével történik (metonímia).

Névátvitelre épülő szóképek:

A metafora a leggyakrabban előforduló szókép. A metafora a névátvitellel két fogalmat kapcsol össze valamilyen szemléletbeli vagy szerepbeli hasonlóság alapján.

Alakja szerint a metafora kétféle lehet: teljes vagy csonka. Teljes, kéttagú a metafora, ha az azonosított és az azonosító is megjelenik a szövegben: Hálót fon az est, a nagy barna pók. (Juhász Gyula: Tiszai csönd) A csonka, egytagú metafora csak az azonosító elemet tartalmazza: Vígan élem világom, Ne ítélj meg, virágom! (Népdal)

Annál nagyobb a metafora hangulati ereje, minél távolabbi dolgokat kapcsol össze.

Más-más a metafora kifejezőereje a szófajtól függően is. Megkülönböztetünk főnévi, melléknévi (melléknévi igenévi) és igei metaforákat.

A megszemélyesítés a metaforával rokon, ugyancsak hasonlóságon alapuló szókép. A megszemélyesítés élettelen dolgokat élőként mutat be, emberi tulajdonsággal ruház fel: Valami titkot súg a végtelenség. (Juhász Gyula: Tájkép)

A szinesztézia (’együttérzés, összeérzés’) különféle érzéki benyomásokat kapcsol össze egy képben. Hull a sötét, de ne félj! megszólal a néma, ezüst éj. (Radnóti Miklós: virágének)

Az allegória a metaforás névcserének azt a fajtája, amikor egy elvont fogalmat elevenítünk meg egy érzéki képben, képsorban. Az allegória egy kibontott, hosszabb egységen át végigvitt metafora.

A szimbólum (’ismertetőjel, bélyeg, jegy’) ködösebb, homályosabb szókép az allegóriánál vagy a metaforánál, mert egymástól távol levő dolgokat kapcsol össze. A szimbólum valamely gondolat, eszme, érzelem jelképe. (A rabságot jelképező lánc, a házastársi hűséget jelképező gyűrű)

Névcserére épülő szóképek:

A metonímia nem névátvitelre, hanem névcserére épül. Ha két fogalom között ok-okozati kapcsolat vagy bármilyen érintkezés van (térben, időben), akkor az egyik nevet fölcserélhetjük a másikkal, azt a másik értelmében használhatjuk. Nem hozok a házra semmi veszedelmet! (Arany János: Toldi) (ebben az esetben pl: a hely képviseli a benne élőket)

A metonímia alfaja a szinekdoché (együttérzés, veleérzés), melynek több típusát szoktuk megkülönböztetni. A rész megnevezése jelöli az egész fogalmát, vagy a tágabb körű nemfogalom és a szűkebb körű fajfogalom cserélődik föl, vagy egyes számú szót használunk többes számú szó helyett. Itthon vagyunk; pata és küllő/ a tanyaház előtt megállnak. (Erdélyi József: A tanyára)

A képszerűség egyéb stíluseszközei:

A hasonlat nem szókép, hanem alakzat, de szerepe megegyezik a szóképekével. Képszerűségével szemléltetni, érzékeltetni kíván: közös tulajdonságuk alapján kapcsol össze, állít párhuzamba két dolgot. Két eleme a hasonlított és a hasonló.

Mint héj az almát, borít a magány. (Szabó Lőrinc: Roppant világ)

A körülírás a fogalom közvetlen megnevezése helyett valamilyen jellemző jegy kiemelésével idézi fel az elhallgatott fogalmat. Zászlódat látom, Bulcsú, szemem árja megindul. (Vörösmarty Mihály: Zalán futása)

A körülírás az eufemizmus (’szépítő kifejezés’) egyik gyakori eszköze. Ilyenkor egy fogalmat tapintatból, szeméremből vagy illendőségből nem mondunk ki.

Dalos Eszter csak nem jött ki, temetőbe költözött ki. (Arany János: Tengeri hántás)

Összetett vagy komplex kép keletkezik, ha a szóképek és alakzatok egymásba kapcsolódnak, összefonódnak a szövegben. A szóképek célja hogy szemléletesebbé, kifejezőbbé tegyék beszédünket, írásunkat.

Nyár

„Aranyos lapály, gólyahír,

Áramló könnyűségű rét.

Ezüst derűvel ráz a nyír

egy szellőcskét és leng az ég.”

(József Attila)

16. tétel

Az élőbeszéd fajtái, a beszéd felépítése,

a szövegszerkesztés lépései

A RETORIKA FOGALMA, TÖRTÉNETE

Görög eredetű szó, jelentése: helyes beszéd, ékesszólás. Hivatalos neve: szónoklástan vagy szónoklattan. A régi görögöknél és rómaiaknál az ékesszólás tanítói voltak a rétorok, akik maguk is szónokoltak. A retorika napjainkban vizsgál minden olyan szóbeli megnyilatkozást, amelyben legalább az egyik fél nem csak a saját képviseletében szólal meg.

A SZÓNOKI BESZÉD FAJTÁI

• törvényszéki beszéd (vád- és védőbeszédek)
• tanácsadó beszéd (politikai vagy egyházi beszédek)
• napjainkban előtérbe kerültek az alkalmi beszédek (ünnepi beszédek pl.: ballagás, esküvő)

A politikai beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát próbálja bizonyítani.

A törvényszéki beszédben, más szóval jogi beszédben a bírák döntését akarják befolyásolni a védő és a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját.

Az alkalmi beszédben valamilyen magasztalásra méltó dolgot vagy személyt dicsőítenek.

A JÓ SZÓNOK FELADATAI, TULAJDONSÁGAI

• érthető,
• határozott, bátor,
• tisztességes,
• alapos jártasság a témában,
• rögtönző képesség,
• nagy szókincs,
• önuralom, fegyelmezettség,
• szerkesztőkészség,
• stílusérzék,
• emlékezőtehetség,
• előadókészség

A SZÓNOK HATÁSKELTŐ ESZKÖZEI (költői eszközök)

Megszólítás, felszólítás, költői kérdés, metafora, hasonlat, megszemélyesítés, ismétlés, felsorolás, halmozás, fokozás, túlzás, sejtetés, késleltetés, a várakozás fokozása.

A SZÓNOK FELADATAI

1) Anyaggyűjtés

2) Az anyag elrendezése, a szöveg megfogalmazása, kidolgozása

3) Az előadásmód megtervezése, előadás kidolgozása

4) A szöveg memorizálása

5) A szöveg előadása

A SZÓNOKLÁS CÉLJA

1) Felhívás: a szónok első számú célja, hogy a hallgatóságot valamire ösztönözze.

2) Tájékoztatás: információközlés (hatásos felhívás).

3) Kifejezés: érzelem kifejezése. Az érzelmek kifejezése, fontossá teszi a hallgatóság érzelmeit.

4) Gyönyörködtetés: esztétikai funkció. Minden, nagyobb nyilvánosságnak szánt előadás fontos része, a költői eszközök használata.

Az előadás fajtája válogatja, hogy a négy felsorolt funkció közül, melyik, milyen hangsúlyt kap.

AZ ÉRVELŐ SZÖVEG FELÉPÍTÉSE

Felépítésének alapját a szónoki beszéd szerkezete adja. Bevezető és befejező részének az érzelmekre, míg a közbeeső részeknek az értelemre kell hatnia.

• Cím

-Figyelemfelkeltés

-Kíváncsiság megnyerése

• Bevezetés:

- Általában az érzelmekre hat

- Célja: a hallgatóság jóindulatának megnyerése, érzelmi ráhangolódás

- Eszköze: a hallgatóság megszólítása, dicsérete, illetve a figyelmének fölkeltése a témaválasztás indoklásának, a téma fontosságának hangsúlyozásával, a téma megközelítésének újszerűségével

- Előkészíti a téma megértését, a kifejtés menetének és a forrásoknak a megnevezésével

- Téma megjelölése, kapcsolatteremtés a beszéd további részeivel

• Elbeszélés:

- Tételmondat(ok) kimondása

- Erénye, ha rövid, tömör, világos, egyértelmű, tárgyszerű és lényegre törő

- Összetettebb téma esetén több tételmondat felsorakoztatása, a köztük levő logikai összefüggések megjelölésével

• Részletezés:

- A tétel(ek) kifejtése bővebben

- Eszközei: a fogalommagyarázat, a példák felsorakoztatása, a szemléltetés, esetleges kitérők személyes élmények ismertetésével

- Több téma esetén a főtéma kifejtésével kezdjük, valamilyen logika szerint haladunk

- Ismertebb téma esetén, a részletezés elhagyható

• Bizonyítás:

- Az érvelő szöveg legfontosabb része

- Álláspontunk igazságának bizonyítása, érvekkel való alátámasztása

- Összegyűjtött adatok, törvények, tanúvallomások, bizonyítékok segítségével

- Ezekből a tényekből, jelekből példákból érveket alkothatunk, összefüggéseket kereshetünk és következtetéseket fogalmazhatunk meg

• Cáfolat:

- Velünk ellentétes véleményt vallók nézeteink cáfolata, érveinek közömbösítése, megsemmisítése

- Eszközei azonosak a bizonyításéval

• Befejezés:

- Célja: kapcsolatteremtés a beszéd többi részével

- Eszköze: a fő gondolatok megismétlése, összegzése (felvillanthatja a probléma újabb megközelítési lehetőségeit, előretekinthet a jövőbe)

- Miután észérvekkel megnyertük a hallgatóságot, fontos az érzelmekre való hatás

§ a hallgatók ismételt megszólítása

§ felháborodásuk fokozásával az ellentábor véleményével kapcsolatban

§ de hangsúlyozhatjuk saját elkötelezettségünket pl.: egy személyes és hatásos – a végére tartogatott – érv segítségével

§ vagy egy elismert/közismert személyiség gondolatának idézésével