20. TÉTEL
Babits Mihály
(1883-1941)
Az iskola névadójának sokszínűsége: a babitsi etika és humánum
Regionális kultúra
Etika és humánum
Nem kedveli a közéleti lírát, de erkölcsi kérdésekben megszólal; felemeli hangját az igényes kultúra, művészet érdekében
az I. vh. kitörésétől tiltakozik az esztelen vérontás ellen, a háborút lezáró forradalmak is kétkedve éli át (őszirózsás forradalom)
Recitativ c. kötet
1930-as évek: új témák, felerősödik szociális érzékenysége, verseiben megszólal a mások iránti szánalom, fasizmus terjedése alatt is őrzi humanista értékeit, de nem vállal politikai küzdelmet
’ szemlélődés, bölcselkedés, majd megjelenik a prófétai szerepvállalás, költői útkeresés
Babits a két vh. között legfontosabb feladatának tekintette a hagyományos emberi értékek védelmét
—> Az istenek halnak, az ember él c. kötet
Húsvét előtt (rapszódia)
húsvét: feltámadás —> bűnbocsánat, megtisztulás, békesség bizonyossága
előtt: még nincs feltámadás, csak értelmetlen vérontás
tiltakozás a háború ellen + prófétai szerepvállalás
malom-háború: felőrli az életet
indulatos, zaklatottà „S ha kiszakad ajkam, akkor is…”
A merész igazság kimondásának félelme vissza-visszarettenti, eltéríti a költőt eredeti mondanivalójától, de a fokozódó belső kényszer végül is legyűri félelmét, s vállalva minden kínt, mégiscsak kimondatja vele azt, amit a hosszú vers elején akart kikiáltani, miszerint elég, béke legyen végre.
Nekigyürkőzve az erkölcsi parancs kikerülhetetlen kötelességének, felidézi a háború embertelenségét, melynek visszatérő szimbóluma egy Vörösmarty-műből (A vén cigány) kölcsönzött elem: MALOM
Nem a szerelmet, embert, életeket pusztító háborús sikereket ünnepli a vers, hanem azt, aki először ki meri mondani a “béke” szavát.
Miután a “szabadító, drága szó” végre elhangzott, a könnyed, magyaros dalforma jelzi a lélek viharainak elcsitulását: dallamos, kétütemű hetes és hatos sorok váltakozása hirdeti az általános megbékélést, megbocsátást, a tavaszi újjászületést.
Az értékek védelmezése Babits költészetében (háború utáni visszavonulása)
Babits háború alatti versei pacifisták, nacionalizmus ellenesek.
A klasszicizálódás és a konzervativizmus lesz rá jellemző. Ez azt jelenti, hogy az egyén szempontjából vizsgálja a dolgokat, ő van az értékrend középpontjában. Az individum értékeit akarja megőrizni a kollektivizmussal (avantgard és a megjelenő politikai irányzatok) szemben.
A gazda bekeríti házát
A költő a gazda szerepét veszi fel (a gazda szó jelentésének képzettársítása a korban: erősödik a kisgazdapárt - konzervativizmus a városiasodás ellen).
Kert-allegória: visszavonuló, elzárkózó magatartást jelez
A művészetet meg kell védeni, el kell rejteni: „úgy dugd magvaid…”—> addig kell, amíg valakiben ki nem csírázik
„Léckatonáim sorban állnak” —> saját korábbi versei
Szépségeket beenged a kertbe, de kirekeszt minden idegent —> sün-élet tüskéi (kirekeszt)
„karmosabb öcs”: József Attila —> ő nem őrzi a természetet
AZ ÉLET: a fű lassan nő, csíra csöndben érik
A kerten kívül hideg szél van. A modern szél dinamikus, vad, kiszámíthatatlan, pusztító veszélyt rejt (alatta ing és zeng a fa), ez a civilizált világ.
A rendszer szebb jövőt ígérő propagandája: csak hazudja az életet, s a didergő lélek már előre sejti azt a rettenetet („vad táncot, a tépő, részeg, fehér-csuhás telet”), ami elpusztítja a „virágokat”, „ápolt növényeket”.
Bátran szemébe vágja az Újnak: „A Régi jobb volt!”—> megjelenik a remény, egy eljövendő tavasz hite
Egy gazda példázatszerű története, aki védi földjét a hideg szélektől. Ez válik metaforikussá. A hagyományok megőrzése mindenen keresztül!
Azért védi a kertjét, hogy védjék a magot, amit szeretne továbbörökíteni. A régi értékrendeket úgy tudja továbbörökíteni, hogy még szebb legyen, még több méhet vonzzon.
Számos enjabement: riadalmat, ideges zaklatottságot tükröz
Cigány a siralomházban (ars poetica)
|
A cigány a költőt, a siralomház pedig a körülötte lévő világot jelképezi.
Történelmi feszültség, vihar előtti és utáni kínos csönd.
Az első három strófa a babitsi költészet egy-egy szakaszát jelenti.
A "hajdan" az ifjúkor könnyed, játékos művészetére utal („fényes, páncélos, ízelt”).
Az Úr és bogár hasonlatában ott rejlik a teremtés gondosságának precizitása és a létrejött alkotás jelentéktelenségének ellentéte.
„Később”, a háború alatt születtek a tiltakozást, felháborodást kifejező, trombitahangú versei (Húsvét előtt).
„De ma…halkan, elfolyva, remegve jön”, születik a vers: szenvedés megszólaltatása
A könnyes, csüggedt szomorúságnak külső okai is vannak. Babits eszmevilágára mindig is jellemző volt a többi ember iránti felelősségtudat, amely itt hangot kap. Majdnem ugyanez a gondolat jelenik meg Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versében is.
Tilos a fa: nem lehet az erdőben fát vágni
Sok az ember: mindenkinek rossz sorsa van
Skatulya: városi körülmények, nem szereti
Az elkövetkező képek kiúttalan, siralmas világot festenek le, maga Babits is szomorú világként összegzi. Öngyilkosság gondolata!
Babits az utolsó versszakban még ennek a másokért könnyező költészetének az értelmét is megkérdőjelezi.
|
Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull
s nem kérdi, mire jó?”
Saját szenvedésein kívül az emberiség kínjai is gyötörték. A 1930-as évek vége felé előre látható volt egy új háború pusztítása. A kultúra s az emberiség féltésének morális parancsa fordította szembe a fasizmussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése