2012. március 29., csütörtök

2. tétel

Arany János

(1817 – 1882)

Arany János balladái

Életművek

Arany Jánost az irodalmi közvélemény Petőfi mellett az egyik legnagyobb magyar költőnek tartja – méltán.

A romantika korában alkotó költő elszántan küzdött a népért, hisz maga is népi sarjadék volt.

A forradalom után is próbál fellépni a lezüllött irodalmi élet újból való felvirágoztatásáért.

Hatással voltak rá:

- Goethe: népiesség, zeneiség, népmondai tárgy (pl: Tündérkiály)

- Schiller: részletes kimunkáltság, virtuózverselés, belső drámaiság

© szegény családban született

© Gyermekkorában sok történethez jut hozzá à sokat olvas

© Szilágyi István számos olyan művet ad neki, mely hat a költészetére (irodalmi lehetőségeket mutat) -> Szophoklész

© Fordítások: Shakespeare, Horatius

© Romantikus, realista költő à népi realisztikus irányt képvisel

© Kortárs irodalom tanulmányozása: Életképek, Pesti Divatlap, Petőfi korai versei (népkölt. felé tereli)

© 1845. Az elveszett alkotmány c. vígeposz (1. mű)

© 1849-1853 Daliás idők-> 7 ének

© 1851. Nagyidai cigányok, Jókai ördöge (vígeposzok)

© 1853-1856. Csaba-trilógia (töredékes)

© MTA tagja, Kisfaludy Társaság tagja

© 1862. Koszorú szerkesztője

© 1862-1863. Buda halála (próbálkozás nagyepikával)

Korszakolás:

1846-1851: nagyepikai műfajok, epikus művek

Arany epikus költőként kezdte pályafutását. S életének egészében epikus költőnek vallotta magát.

- Az elveszett alkotmány

- Toldi trilógia (Toldi, Toldi estélye, Toldi szerelme / Daliás idők)

1850-1853: ’50-es évek lírája (elégikus művek)à Főleg elégiák: pl. Letészem a lantot

A forradalom után nem írhatott, legjobb barátját elveszítette, elszegényedett. Az ötleves évek líráinak elégiáiban főként személyes tragédiáját fogalmazza meg, illetve a reménytelenséget, melyet kiábrándultsága, keserűsége és illúzióvesztése táplál.

1853-1860: nagykőrösi balladák (Ágnes asszony, Szondi két apródja, Walesi bárdok)

1860-1867: átmeneti korszak

félbehagyott művek: Csaba – trilógia, Toldi szerelme, nagyepikusok csiszolgatása

1867-től: Őszikék korszak

- Lírái, elégiái: Mindvégig

- Balladák: Híd-avatás

Balladák:

- Európában a műballada a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt (eredetileg ősi népköltészeti műfaj).

- A romantikus ballada epikus műfaj, de a 3 műnem határán helyezkedik el. Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból áll össze. Greguss Ágost meghatározása szerint „ a ballada tragédia dalban elbeszélve”.

- A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, népies műballadákat alkot (műballadákat ír, népballadákra támaszkodva).

- A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük: nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzet egységét erősíteni.

- Több művében vetődik fel a bűn és bűnhődés problematikája: a hőst őrületbe viszi a bűntudat, összeroppannak a lelkiismeret súlya alatt, s ez a büntetés kegyetlenebb a földi bíráskodás minden ítéleténél (lélektani balladák).

Téma szerint:

- népies balladák: Tengeri hántás
- történelmi balladák: Szondi két apródja, A walesi bárdok

- vígballadák: Pázmán lovag

- urbánus (városi élettel foglalkozó) balladák: Hídavatás

- lélektani balladák: Ágnes asszony

Szerkezet szerint:

- egyszólamú: egy szálon futó cselekmény (A walesi bárdok)
- több szólamú: több szálon futó cselekmény : Szondi két apródja, Tengeri hántás (párhuzamos cselekmények, több nézőpont, helyszín, szereplő)
- körkörös: Ágnes asszony (ugyanoda tér vissza, ismétlődő motívumok)

- ördögi kör, nem tud belőle kijönni, refrénszerű utolsó sorok

- keretes: Vörös rébék (nem körkörös)

- záró ballada: Az örök zsidó (1860.)

Nagykőrösi balladák:

Óangol forma -> erős kritikát mond és nem kell belehelyeznie magát teljesen

Ihlet: környezet, népballadakincs

Balladai homály: nincs minden kimondva, érzékeltetés (Őszikék balladáknál jelentősebb) —> történelmi helyzet

Walesi bárdok:

- háttér: 1857. végén az ifjú osztrák császár jött Magyarországra, Aranyt felkérik dicsőítő vers írására, de elutasítja, helyette megírja a Walesi bárdokat.

- 3 részre osztható, a különböző részeket azonos gondolat vezeti be: „Edward király, angol király / Léptet fakó lován” (kiv. utolsó: léptet -> vágtat )

§ 1.: A meghódított Walest mutatja be, párbeszédes formában. Király kérdéseire válasz: „Kunyhói mind hallgatva, mint / Megannyi puszta sir.” (a választ nem az uralkodónak szánja)

§ 2.: Végzetes lakoma történése, nem kapja meg a várt dicsőítő éneket az uralkodó - >bárdok érkeznek

1, „fehér galamb, ősz bárd” <-öregesen, fenyegetően beszél: „Te tetted ezt, király!”

2, fiatal, romantikus ifjú bárd”, lágyan énekel, nem fenyeget, csak panaszol

3, középkorú, kemény: „Átok fejedre minden dal, / Melyet zeng velszi bárd.”

§ 3.: őrjöngő királyt látjuk, s a bárdok énekét halljuk, mely Londonig elhallatszott (máglyára mennek)

§ kettős tragédia: 1, vértanúk halála; 2, bűnhődő király

§ fokozás: részek közti ismétlődő szavak

§ refrénszerű ismétlések

Ágnes asszony (1853)

- Ágnest a bűntudat súlya roppantja össze, kergeti tébolyba.

- Alaphelyzet: Ágnes asszony mossa véres lepedőjét

- Dinamikát ad: „futó hab”

- Bűnét próbálja takarni, de sokan kérdezősködnek, titokzatosság, mely gyanút kelt

- Refrén: „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” <— Ágnes lelkébe belelátunk

- A folt eltűntetése nagyobb büntetés, mint a börtön

- Emberi büntetés: nem kapja meg az életfogytiglant

„Csupán a szemek szavaznak.” -> szem a lélek tükre; a bírák már látják rajta az őrület jeleit

- börtönben rémeket lát: megbomlott elmére utal

- megbomlott haj -> kétértelmű (megbomlott elméjét akarja álcázni)

- megőrülést el akarja kerülni, de nem látja tisztán a dolgokat

- isteni büntetés: megőrülés <- Arany nem vállalja a bíra szerepét, ezért ráhagyja Istenre (mindig az a legnagyobb büntetés, amit Istentől kapunk)-> igazságos büntetés

- helyszín-, időváltások -> mélyül az elmebaj

- végén jövőbe tekint: már a foszlányokat mossa -> nagy időintervallumot ölel fel

- alappillér szavak: sugár, fény, eszme (remény a tiszta elmére)

Őszikék balladák:

Híd-avatás (1877)

- Margit-híd avatása

- Alapja: babona, mely szerint az öngyilkosok avatják fel a hidat

- Időkeret: 1 óra: egy ember lesz öngyilkos, a többi csak látomás

- Nagyvárosi élet -> hajszoló -> depressziót kelt -> öngyilkosság

- Komor, zord körülmények (árnyék, éjfél, örvény-torok)

- Gúnyos, ironikus: „Egymásé a halál után!”, „ Taps várja.”, „Nem adtak: ugrom hát nagyot!”, „Ezt is hullámok nyelik el.”

- Cél nélküli emberi lét értelmetlenné válása

- Társadalmi probléma

- Néhol szürrealitsa

- Éjfél: szellemek időszaka, régi öngyilkosok szellemei táncolnak a habon, 1-kor eltűnnek „Kél egy-egy árnyék a habon”.

Haláltánc motívum: kortól, nemtől, hovatartozástól függetlenül elér mindenkit a halál.

- A nagyvárosi élet típusai jelennek meg, egy közös jellemző: mind bukott ember (szerencsejáték, hűtlen)

-> nincs meg a boldogságforrás, nem egész az életük, magányosak, nincs célja életüknek

- 1-1 strófa 1-1 alakot jelenít meg

- nagyobb balladai homály, minden szónak jelentése van

- a mű elején említett fiú 1 óra alatt dönt, öngyilkos lesz

Tetemre hívás (1877)

Alapja, egy középkori istenítélet: az áldozat sebe újra megnyílik gyilkosának jelenlétében.

1.strófa: gyilkosság és helyszíne

2. strófától: kastélyban már ott a halott is

- apja rögvest meg akarja tudni ki a gyilkos:

S hívja: ellenségeit, szolgákat, népet, anyát, húgot, szeretőt (egyre szűkül a kör, nő a feszültség, nő a tett súlyossága is)

S mindenki gyanús, aki él

- gyertya lángja adja a fényt (sárga-fekete) : reménytelenség, gyász

a szerető szeme a tőrre tapad, sóbálvánnyá dermed, végül megtébolyul (Kund Abigél)

Kund Abigél bűne: könnyelmű volt

11. strófában: kimerevített pillanat, szembesítik Abigélt tettével, nem ő öli meg, csak közvetetten (ezt mondja el)
„Csak odakap, hol fészkel az agy” -> rájön arra, hogy mit tett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése