2. tétel
Arany János
(1817 – 1882)
Arany János balladái
Életművek
Arany Jánost az irodalmi közvélemény Petőfi mellett az egyik legnagyobb magyar költőnek tartja – méltán.
A romantika korában alkotó költő elszántan küzdött a népért, hisz maga is népi sarjadék volt.
A forradalom után is próbál fellépni a lezüllött irodalmi élet újból való felvirágoztatásáért.
Hatással voltak rá:
- Goethe: népiesség, zeneiség, népmondai tárgy (pl: Tündérkiály)
- Schiller: részletes kimunkáltság, virtuózverselés, belső drámaiság
© szegény családban született
© Gyermekkorában sok történethez jut hozzá à sokat olvas
© Szilágyi István számos olyan művet ad neki, mely hat a költészetére (irodalmi lehetőségeket mutat) -> Szophoklész
© Fordítások: Shakespeare, Horatius
© Romantikus, realista költő à népi realisztikus irányt képvisel
© Kortárs irodalom tanulmányozása: Életképek, Pesti Divatlap, Petőfi korai versei (népkölt. felé tereli)
© 1845. Az elveszett alkotmány c. vígeposz (1. mű)
© 1849-1853 Daliás idők-> 7 ének
© 1851. Nagyidai cigányok, Jókai ördöge (vígeposzok)
© 1853-1856. Csaba-trilógia (töredékes)
© MTA tagja, Kisfaludy Társaság tagja
© 1862. Koszorú szerkesztője
© 1862-1863. Buda halála (próbálkozás nagyepikával)
Korszakolás:
1846-1851: nagyepikai műfajok, epikus művek
Arany epikus költőként kezdte pályafutását. S életének egészében epikus költőnek vallotta magát.
- Az elveszett alkotmány
- Toldi trilógia (Toldi, Toldi estélye, Toldi szerelme / Daliás idők)
1850-1853: ’50-es évek lírája (elégikus művek)à Főleg elégiák: pl. Letészem a lantot
A forradalom után nem írhatott, legjobb barátját elveszítette, elszegényedett. Az ötleves évek líráinak elégiáiban főként személyes tragédiáját fogalmazza meg, illetve a reménytelenséget, melyet kiábrándultsága, keserűsége és illúzióvesztése táplál.
1853-1860: nagykőrösi balladák (Ágnes asszony, Szondi két apródja, Walesi bárdok)
1860-1867: átmeneti korszak
félbehagyott művek: Csaba – trilógia, Toldi szerelme, nagyepikusok csiszolgatása
1867-től: Őszikék korszak
- Lírái, elégiái: Mindvégig
- Balladák: Híd-avatás
Balladák:
- Európában a műballada a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt (eredetileg ősi népköltészeti műfaj).
- A romantikus ballada epikus műfaj, de a 3 műnem határán helyezkedik el. Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból áll össze. Greguss Ágost meghatározása szerint „ a ballada tragédia dalban elbeszélve”.
- A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, népies műballadákat alkot (műballadákat ír, népballadákra támaszkodva).
- A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük: nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzet egységét erősíteni.
- Több művében vetődik fel a bűn és bűnhődés problematikája: a hőst őrületbe viszi a bűntudat, összeroppannak a lelkiismeret súlya alatt, s ez a büntetés kegyetlenebb a földi bíráskodás minden ítéleténél (lélektani balladák).
Téma szerint:
- népies balladák: Tengeri hántás
- történelmi balladák: Szondi két apródja, A walesi bárdok
- vígballadák: Pázmán lovag
- urbánus (városi élettel foglalkozó) balladák: Hídavatás
- lélektani balladák: Ágnes asszony
Szerkezet szerint:
- egyszólamú: egy szálon futó cselekmény (A walesi bárdok)
- több szólamú: több szálon futó cselekmény : Szondi két apródja, Tengeri hántás (párhuzamos cselekmények, több nézőpont, helyszín, szereplő)
- körkörös: Ágnes asszony (ugyanoda tér vissza, ismétlődő motívumok)
- ördögi kör, nem tud belőle kijönni, refrénszerű utolsó sorok
- keretes: Vörös rébék (nem körkörös)
- záró ballada: Az örök zsidó (1860.)
Nagykőrösi balladák:
Óangol forma -> erős kritikát mond és nem kell belehelyeznie magát teljesen
Ihlet: környezet, népballadakincs
Balladai homály: nincs minden kimondva, érzékeltetés (Őszikék balladáknál jelentősebb) —> történelmi helyzet
Walesi bárdok:
- háttér: 1857. végén az ifjú osztrák császár jött Magyarországra, Aranyt felkérik dicsőítő vers írására, de elutasítja, helyette megírja a Walesi bárdokat.
- 3 részre osztható, a különböző részeket azonos gondolat vezeti be: „Edward király, angol király / Léptet fakó lován” (kiv. utolsó: léptet -> vágtat )
§ 1.: A meghódított Walest mutatja be, párbeszédes formában. Király kérdéseire válasz: „Kunyhói mind hallgatva, mint / Megannyi puszta sir.” (a választ nem az uralkodónak szánja)
§ 2.: Végzetes lakoma történése, nem kapja meg a várt dicsőítő éneket az uralkodó - >bárdok érkeznek
1, „fehér galamb, ősz bárd” <-öregesen, fenyegetően beszél: „Te tetted ezt, király!”
2, fiatal, romantikus „ifjú bárd”, lágyan énekel, nem fenyeget, csak panaszol
3, középkorú, kemény: „Átok fejedre minden dal, / Melyet zeng velszi bárd.”
§ 3.: őrjöngő királyt látjuk, s a bárdok énekét halljuk, mely Londonig elhallatszott (máglyára mennek)
§ kettős tragédia: 1, vértanúk halála; 2, bűnhődő király
§ fokozás: részek közti ismétlődő szavak
§ refrénszerű ismétlések
Ágnes asszony (1853)
- Ágnest a bűntudat súlya roppantja össze, kergeti tébolyba.
- Alaphelyzet: Ágnes asszony mossa véres lepedőjét
- Dinamikát ad: „futó hab”
- Bűnét próbálja takarni, de sokan kérdezősködnek, titokzatosság, mely gyanút kelt
- Refrén: „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” <— Ágnes lelkébe belelátunk
- A folt eltűntetése nagyobb büntetés, mint a börtön
- Emberi büntetés: nem kapja meg az életfogytiglant
„Csupán a szemek szavaznak.” -> szem a lélek tükre; a bírák már látják rajta az őrület jeleit
- börtönben rémeket lát: megbomlott elmére utal
- megbomlott haj -> kétértelmű (megbomlott elméjét akarja álcázni)
- megőrülést el akarja kerülni, de nem látja tisztán a dolgokat
- isteni büntetés: megőrülés <- Arany nem vállalja a bíra szerepét, ezért ráhagyja Istenre (mindig az a legnagyobb büntetés, amit Istentől kapunk)-> igazságos büntetés
- helyszín-, időváltások -> mélyül az elmebaj
- végén jövőbe tekint: már a foszlányokat mossa -> nagy időintervallumot ölel fel
- alappillér szavak: sugár, fény, eszme (remény a tiszta elmére)
Őszikék balladák:
Híd-avatás (1877)
- Margit-híd avatása
- Alapja: babona, mely szerint az öngyilkosok avatják fel a hidat
- Időkeret: 1 óra: egy ember lesz öngyilkos, a többi csak látomás
- Nagyvárosi élet -> hajszoló -> depressziót kelt -> öngyilkosság
- Komor, zord körülmények (árnyék, éjfél, örvény-torok)
- Gúnyos, ironikus: „Egymásé a halál után!”, „ Taps várja.”, „Nem adtak: ugrom hát nagyot!”, „Ezt is hullámok nyelik el.”
- Cél nélküli emberi lét értelmetlenné válása
- Társadalmi probléma
- Néhol szürrealitsa
- Éjfél: szellemek időszaka, régi öngyilkosok szellemei táncolnak a habon, 1-kor eltűnnek „Kél egy-egy árnyék a habon”.
Haláltánc motívum: kortól, nemtől, hovatartozástól függetlenül elér mindenkit a halál.
- A nagyvárosi élet típusai jelennek meg, egy közös jellemző: mind bukott ember (szerencsejáték, hűtlen)
-> nincs meg a boldogságforrás, nem egész az életük, magányosak, nincs célja életüknek
- 1-1 strófa 1-1 alakot jelenít meg
- nagyobb balladai homály, minden szónak jelentése van
- a mű elején említett fiú 1 óra alatt dönt, öngyilkos lesz
Tetemre hívás (1877)
Alapja, egy középkori istenítélet: az áldozat sebe újra megnyílik gyilkosának jelenlétében.
1.strófa: gyilkosság és helyszíne
2. strófától: kastélyban már ott a halott is
- apja rögvest meg akarja tudni ki a gyilkos:
S hívja: ellenségeit, szolgákat, népet, anyát, húgot, szeretőt (egyre szűkül a kör, nő a feszültség, nő a tett súlyossága is)
S mindenki gyanús, aki él
- gyertya lángja adja a fényt (sárga-fekete) : reménytelenség, gyász
a szerető szeme a tőrre tapad, sóbálvánnyá dermed, végül megtébolyul (Kund Abigél)
Kund Abigél bűne: könnyelmű volt
11. strófában: kimerevített pillanat, szembesítik Abigélt tettével, nem ő öli meg, csak közvetetten (ezt mondja el)
„Csak odakap, hol fészkel az agy” -> rájön arra, hogy mit tett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése