6. TÉTEL

József Attila

(1905-1937)

Létösszegző igény József Attila kései verseiben

Életművek

József Attila kötészete példa és mérték lett: az egész 20. század alapkérdéseit tudta költészetének fő mozgatójává tenni. Költészete mindenkihez szól, tudatosság, tárgyias racionalizmus, a „szabad ész” és az önkifejezés jellemzi műveit.

Élete:

w 1905. április 11-én született (a költészet napja)

w az apa elhagyja a családot -> nyomor, szegénység

w Öcsödre kerül (PISTA —> identitászavar)

w Édesanya meghal rákban -> gyám: Makai Ödön: először kispapnak, majd hajósinasnak adja Attilát, később felismeri tehetségét

w 1922: I. kötete: Szépség koldusa —> Juhász Gyula segítségével jelenik meg

w 1925: II. kötete: Nem én kiáltok —> Tiszta szívvel: Horger Antal eltanácsolta az egyetemről. (Medáliák is)

w Párizs: Sorbonne

w Vágó Márta ©

w 1929. III. kötete: Nincsen apám, se anyám

w Az illegális kommunista párt tagja,de nem tartják eléggé osztályharcos költőnek

w Szántó Judit © (1930)

w További verses kötetei:

~ Döntsd a tőkét (1931)

~ Külvárosi éj (1932)

~ Medvetánc (1934)

~ Nagyon fáj (1936)

w 1936: Szép Szó c. folyóirat szerkesztése.

w Gyömrői Edit ©: kezelője a pszichoanalízisben

w 1937: Szanatóriumba kerül: néha nem önazonos, skizofréniával kezelik

w Kozmutza Flóra ©, pszichológus

w Balatonszárszó —> vonatsínek

Mindig görcsösen próbált ragaszkodni valamihez, keresete az édesanyját a környezetében, ahol azonban nemcsak árvaságra, hanem taszításra és idegenkedésre is talált.

KÖLTÉSZETE:

Tudatos költő: a modern magyar líra kimagasló alakja.

Művelt: behatóan foglalkozott az irodalommal, a filozófiával és a természettudományokkal.

Pályakezdés:

~ A Nyugat hatása: hat rá Ady, Kosztolányi, Juhász, Babits. Ezek a tanulás versei, de már önálló eredményei is vannak. (pl. Éhség c. szonett)

~Ezen kívül hat még rá Bergson és Freud is. (pszichoanalízis)

Kései költészete:

Az 1937-es év művei a végső összegzést, a végső számvetést fogalmazzák meg. Ahogy haladunk előre az utolsó esztendőben, mind jobban bezárulnak a költő lehetőségei, mind jobban legyűri őt a betegsége. Már költészete sem jelenthet értéket és vigaszt, saját élete elhibázottságát tekinti a vereség fő okának.

Minden ember valamilyen szerepeket játszik élete során. József Attila szerepei (pl.):

társadalmi szerep: nem túl stabil, hiszen életében nem sok megbecsülést kapott a társadalomtól

férfi szerep: élettársai inkább a költőt látták benne, nem a férfit

a családban a legkisebb gyermek (fiú) szerepe: - nincs biztonságosnak mondható egzisztenciája, nincs felesége

- a mama iránti heves érzelmek

Szerephiányos létben vergődik. Nincs már olyan szerep, olyan magatartás, amely kiutat kínálna. A lehetségesként felvillanó szerepek mind értelmetlennek és céltalannak mutatkoznak.

A legutolsó vershármas

Három legutolsó verse a Karóval jöttél…, a Talán eltünök hirtelen… és az Ime, hát megleltem hazámat…, melyek eredetileg cím nélküli versek voltak, s a műveknek az utókor adott címet az első sorral. Ezek a költemények alátámaszthatják az öngyilkossági gondolatot. Előzményeinek tekinthetők: Eszmélet; Tudod, hogy nincs bocsánat…

Önmegszólító versek: ez a verstípus Balassi Bálint óta jelen van költészetünkben

Karóval jöttél…

Létösszegzés: a gyermekkorig (a gyökerekig) tér vissza.

A felnőtt szólítja meg a gyermek-önmagát,a remény nélküli ember a reménykedőt.

Életrajzi jelleg, konkrét emlékek motívum-szerű megjelenése

„aranyat ígértél nagy zsákkal / anyádnak” —> be nem tartott ígéretek miatt lelkifurdalás (anyja, saját maga) —> saját magára kimondott ítélet: „be vagy zárva a Hét Toronyba / és már sohasem menekülsz.”

(még saját fejéből sem)

3. strófa: saját elhibázottnak vélt életének kérdőre vonása

Felnőtt kor: állandó csalódás, kiábrándulás a szerepekből ,melyet rendkívül nehéz elviselni („Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd”) – különösen az elemi létfeltételek hiányában: „se késed nincs, se kenyered”; „örülj, ha jut tüzelőfára”.

Szerelem-szeretet utáni vágyódás

Egész életében küzdött, de mégsem vitte semmire, nem valósította meg önmagát ezt kéri számon önmagán, iróniával: „örülj, itt van egy puha párna, / hajtsd le szépen a fejedet.”

Talán eltűnök hirtelen…

Időszembesítő vers: múlt – jelen – jövő szembesítése az egyén és az idő kapcsolatának vizsgálatában. A

középpontban a jelen áll, a most, ami a múlt következménye, s meghatározza a jövőt.

„Talán eltünök hirtelen, / akár az erdőben a vadnyom” —> nem hisz abban, hogy képes lenne még „vaddá”, aktív cselekvővé válni. A teljes, nyom nélküli pusztulás képével indul (jövő), majd minden szakaszban a múltat és jelent szembesíti úgy, hogy a jelen képe mindig magába foglalja az élet folytathatatlanságának motívumát:

Negatív a jövő, mert a múlt is az volt (önvád).

„Ifjuságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.”

Természet és az emberi életkorok: gyermek – bimbó (tavasz), ifjú – zöld vadon (nyár), mostoha – száraz ágak (tél)

Már a 3-4. sorban megjelenik a számvetés lényege: „Elpazaroltam mindenem, / amiről számot kéne adnom.” A vers vallomástevője teljesen magára marad, nincs hová visszatérnie. Egyetlen hely még van számára: ezt leli meg az utolsó versben.

Íme, hát megleltem hazámat…

Létösszegző.

A „puha párna” és az „ eltűnő vadnyom” után szinte nyers szókimondással beszél sírjáról a költő. Letisztultan érezni, vége, már nincs tovább. A haza fogalmának leszűkítése: a hazája csak a sírja lesz.

A mű a haza hiányával indul, majd a család hiányával (szűkebb közösség) zárul. „Magad vagy, mondták; bár velük / voltam volna én boldogan.” —> magány

Csak a önmaga sorsát zárja le (tél —> halál).

öngyilkosság

„ Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.”

Másoknak reméli a boldogságot: az emberiségre nem várhat ugyanaz a kietlen sors, amely az ő létét

meghatározta.