2012. március 29., csütörtök

8. TÉTEL

Csokonai Vitéz Mihály

(1773-1805)

Stílusirányok Csokonai Vitéz Mihály költészetében

Portrék

Költészete rendkívüli széles skálán mozog: verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílusirányok nem egységbe foglalva, hanem egymás mellett és után élnek nála, s ez teszi annyira sokszínűvé költészetét.

A barokkos hagyományból indult el, a poétaosztályok tananyagán és a versgyakorlatain keresztül magába szívta a klasszicizmus iskolás változatát, s felhasználta költészetében a manierizmus (reneszánszból kinövő irányzat) bizonyos elemeit is. Ott él költészetében az olasz irodalomból ellesett rokokó, a népiesség, illetve a rousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja is.

Poeta natus: természetköltő (születet őstehetség)

Poeta doctus: esztétikai tudományokban jártas költő

Élete

s 1773-ban, Debrecenben, polgári családban született.

s 1780- től a Debreceni református kollégium tanulója, sok nyelven beszélt és olvasott.

s 1789. Békaegérharc (vígeposz) megírása

s 1793. Első versének megírása a Magyar Hírmondóba. => A méla Tempefői (szatirikus színpadi játék) => a felvilágosodás eszméit magába foglalja.

s Verstan tanár: Földi János felfigyel rá. Szerelmes lesz Földinébe (Juliska), aki a Lilla versek alapját szolgálja.

s 1796. őszén: Diétai Magyar Múzsa: kézzel írt verses hírlap => eladósodik

s Komáromban beleszeret Vajda Juliannába, aki Lilla a verseiben.

s 1803. Anakreoni dalok => verses kötet, Bécsben kinyomtatják.

s 1805. Temetési beszéd közben tüdőgyulladást kap, és meghal.

Költészete

1795-ig − Első szakasz (kollégiumi időszak)

1795-1800. − Értett Csokonai

1800-1805. − Letisztultság korszaka.

Klasszicizmus

  • A felvilágosodás hatására vannak klasszicista jegyek
  • Voltaire, és Rousseau gondolkodásmódja található meg
  • Iskolai éveiben jelenik meg műveiben
  • Sententia: antik költők bölcs mondásainak, tanításainak részletező kifejtése a retorika szabályai szerint.

Az estve: Rousseau-i gondolatok

  • Pictura: a természet, tájak, évszakok, emberek leírása.

Konstancinápoly: Voltaire-i gondolatok (egyházellenesség)

§ E két verstípus vegyítéséből nő ki nagy filozófiai lírája, melyben megszólaltatja a felvilágosodás főbb gondolatait.

Az estve (1794)

* Benne Rousseau-i elvek megszólaltatása.

* Sententia és pictura síkok váltakozása (részhatások!)

* Gondolati leíró költemény, a mű végén ódává emelkedik (idilli kép => erős társadalomkritika).

* 1. vsz.: „A napnak hanyatlik tűndöklő hintája…”

Alkonyatra utal (metafora) => békesség, harmónia, paradicsomi állapot

* 2. vsz.: Megjelenik a lírai én, aki kívülről szemléli az este közeledtét => szentimentalista rész.

* 3. vsz.: „Késsél még, setét éj, komor óráiddal…”

Természeti kép => természeti és szellemi sötétségre is utalhat.

Rátér a szentenciára, elkezdődik az emberi társadalom kritikája.

* 4. vsz.: A társadalmi rétegek közötti nagy távolodás, az emberke közötti természetellenes távolság jelenik meg. Ennek alapja a magántulajdon megjelenése, Rousseau gondolkodása szerint: „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, Miolta a miénk nevezet elűle.”

A közös, az egymásra való odafigyelés eltűnik.

„Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett, mert gonosz erkőlccsel senki sem született.”

Rousseau gondolatai: az embert a civilizációs folyamat rontja el.

* 5. vsz.: A természet harmóniája erős ellentétben áll a természetellenes emberi viselkedéssel.

* 6. vsz.: Záró rész. Emelkedett hangvétel jellemzi, mely ódai magasságokba emeli a művet.

„ Óh, áldott természet! óh, csak te vagy nékem / Az a tetőled nyert birtokom s vidékem, / Melynek én örökös főldesura lettem, / Mihelyet teáltalad embernek születtem.” => Rousseau-i tiszta ember (a gondolkodni képes lény).

Rokokó

X A kései barokk-kal, szentimentalizmussal és a klasszicizmussal együtt jelentkező európai stílusirányzat a 18. században.

X A „kagyló” francia megfelelőjéből ered => díszítő elem.

X Tárgyköre: epekedő, boldog és viszonzatlannak érzett szerelem, finom erotika, mitológiai alakok.

X Jellemző: virágzó kert, csillagos ég, érzelmek, életigenlés

X mindent az ember köré miniatürizál => válasz a barokk monumentalitására

X zeneiség, változatos (szimultán) ritmus => időmérték + ütemhangsúly, csilingelő rímjáték

X finomkodó könnyedség; báj; játékosság; udvarló, választékos hangnem

X Műfajok: vígjáték, vígeposz, bordal, idill

X Tartózkodó kérelem: alapja egy metafora: „a szerelem tűz”, mellyel a költő önfeledten játszik: kibontja és továbbfejleszti. Ha a szerelem tűz, akkor égő sebet ejt, s erre a fájdalomra gyógyír csak a „gyönyörű kis tulipánt”-nak becézett lány lehet. A költő udvarlásban megbújó bókokat az utolsó strófa keresztény „angyali” és antik „ambrózia” szavai elmélyítik, ünnepélyessé teszik.

X Anakreoni dalok: a (antik) görög Anakreón modorában írt költemények

A boldogság

A rousseau-i szentimentalizmus

Inkább világképben jelenik meg (formavilágban nem)

A világból kiszakított, vagy onnan önként távozó ember lelki fájdalma szólal meg műveiben (magány)

Túllép a rokokó idilli világán => pesszimista vonások

A természetet használja díszletként, mely erősíti, vagy ellenpontozza a lírai én fájdalmát

1798. A magánossághoz: elégiko-óda

1803. A tihanyi Ekhóhoz: elégiko-óda

A Reményhez (1803)

* elégiko-óda

* Teljes lemondást, reménytelenséget sugall a rokokó könnyedségét megőrző formában.

* A költő egy elvont fogalomhoz fordul, a megszemélyesített Reményt szólítja meg.

* 1. strófa: - megszólítja és bemutatja (definiálja) a Reményt: nem is isten, csak annak látszó, csupán elomló

tünemény, hiszen a földiek teremtménye; csalfa és vak.

- Mégis hatalommal rendelkezik a boldogtalanok felet: szép szavakkal, „sima szájjal” kecsegteti, hitegeti őket.

- („Kétes kedvet”, „maradj magadnak” —>alliterációk)

* 2. strófa: tavaszi virágoskert (rokokó vonás) pompájával jellemzi életének bizakodó, reményekkel teli korszakát.

„Rám ezer virággal szórtad a tavaszt.” —> szimbolikus értelmű kép: viszonzott szerelem, boldogsága kiteljesült

* 3. strófa: - a reményeitől megfosztott lélek sivársága —> a kert téli pusztulása

- nemcsak Lilla elvesztése, hanem az egyéb elvesztett remények emléke keserítik el

- a szerelem még kárpótolhatta volna művészi vágyainak kudarcáért (dicsőség, hírnév):

„Karja közt a búkat

Elfelejteném,

S a gyöngykoszorúkat

Nem irígyleném.”

* Utolsó versszak: - a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal

- az élet értelmetlenné vált

„Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák!

Isten véletek!”

- fájdalmas búcsú mindattól, ami az életet értelmessé, emberivé tette (költészet, szerelem…)

* (a ritmus mindvégig trochaikus lejtésű)

Népiesség

A népdal hagyományait eleveníti fel.

Párbeszédesség, és szaggatottság, parasztdalok nyelvezete jellemzi.

Szegény Zsuzsi, a táborozáskor c. költemény (1802.)

~ népies helyzetdal, életkép (már Petőfi elé készíti az utat)

Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban (1799)

~ tehetséges parasztgyerekek elkallódása miatt érzett aggodalom és keserűség

~ a táj elbájoló szépsége által keltett csodálkozás („múzsáknak szentelt kies tartomány”) szembekerül a műveletlenség sivárságával.

~ az iskolák hiánya következtében Somogy „tudatlan, formátlan”: a jó eszű „pórlegények” betyárrá, zsivánnyá lesznek.

További műfajok, melyekben alkot:

Dráma: Vígjátékok: - A méla Tempefői

- Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon

- Az özvegy Karnyóné avagy a két szeleburdiak

- Cultura (színpadi játék, 1799.)

Epika: Vígeposz: Dorottya, avagy a dámák diadalma a Fársángon

Tanulmányok: - Verstani tanulmány: A magyar prozódiáról

- Műfajelméleti tanulmány: Az epopeáról (eposz) közönségesen

Fordítások: - Homérosz – Békaegérharc (magyarítás)

- Kleist – Tavasz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése